Petőfi Sándor idézet

Mi a remény?... förtelmes kéjleány, Ki minden embert egyaránt ölel. [Részletek]

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. [Részletek]

Lelked ruhája csillagsugárból szőtt fényes palást. [Részletek]

Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. [Részletek]

Nem indultok meg, könnyeim Indítsanak meg... e könyűk Szivem vérének cseppjei, Halálveríték lelkem homlokáról! [Részletek]

Aki másokat nem szeretett, azt mások sem szerethetik, legfölebb bámulhatják. (...) A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ. [Részletek]

Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? [Részletek]

A barátság nem törli el az emberek közötti távolságot, de élettel tölti meg. [Részletek]

A legveszélyesebb ellenségeinkről mi magunk sem tudjuk, hogy azok. Ha békét akarsz, várd felkészülten a háborút. [Részletek]

A te életed története is olyan, mint egy végtelenül hosszú szappanopera, de ha megunod, nem lehet egy kattintással másik csatornára váltani. [Részletek]

A boldogság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák. [Részletek]

Az emlékezés társadalmilag szituált, hely- és helyzetfüggő. [Részletek]

Egy nő mindent megér, csak az árát nem. [Részletek]

Az én véleményem szerint az igazi szent nem teremti meg maga körül a szentség külsőségeit, erényei a hétköznapok erényei. [Részletek]