Petőfi Sándor idézet

Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; Nem vagyok én az örömnek rózsája, De vagyok a szomorúság gyászfája. [Részletek]

Hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. [Részletek]

Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt. [Részletek]

Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hű szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! [Részletek]

Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg, S mégis-mégis viszi lobogóját Azok előtt, kik a hazát óják. [Részletek]

Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – [Részletek]

Szeress, szeress mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt s a melegséget, Mely isten arcától szívedbe gyűl. [Részletek]

Amikor az érettségi után azt mondták: "Valósítsd meg az álmaidat", említette azt is valaki, hogy előbb fel kell ébredni? [Részletek]

A szerelem olyan, mint a láz: megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. [Részletek]

Olyanok vagyunk egymásnak, mint a cigi: részegen elszívsz egy szálat, mert azt hiszed, belefér, és hipp-hopp, heti egy karton elfogy. [Részletek]

Tudni az igazságot nem ugyanaz, mint tapasztalni az igazságot. [Részletek]

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik. [Részletek]

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. [Részletek]

Vannak emberek, akikkel szemben mindig adósok maradunk, kedvesem. Tán ennek az illetők maguk az okai. Minthogy nem értenek hozzá, hogy ők is elfogadjanak valamit. [Részletek]