Quimby idézetek

Nézek az égen át begyulladt szemekkel. Reszket a félhomály, hát szeress vagy eressz el. [Részletek]

Nézlek téged, és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm, a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom. [Részletek]

Rezeg az emberben minden atom, És csak az téved el, aki él! De ha csak dünnyögsz, mardosod magad, És nyaldosod a sebeidet, Ami ma még az ajtón bejön, Holnap a kulcslyukon kimegy. [Részletek]

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok, mindegyiknek jobb dolga akadt. Zajos magányban foszforeszkálok a sápadt fényű telihold alatt. [Részletek]

Szeretet nélkül minden ház üres, Minden városka lakatlan, Minden zseni ügyetlen, Félős nyuszi csak a kalapban. [Részletek]

Szeretlek én, Élet, mert te olyan jó vagy hozzám. Ha néha el is vettél, később mindent bepótoltál. [Részletek]

Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé, Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz. És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba... [Részletek]

Utáltam és szerettem, az lett megírva, hogy elvesszen. Ez a szív ott a porban az egyetlen, láttam magamat a szemedben. [Részletek]

Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő, Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő. [Részletek]

Vannak jó szelek s persze rosszak is, bár a hullámok mögött vár ránk a part, de semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. [Részletek]

Voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom, hol lakom. [Részletek]