Stephenie Meyer idézet

Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem. [Részletek]

Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék. [Részletek]

Testem igyekezett menekülni a fájdalomtól, így újra és újra beszippantott a sötétség, amely pillanatokra, olykor talán percekre is kiszakított a kínszenvedésből, de ettől még... [Részletek]

A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni. [Részletek]

Sok millió apró döntés (...) befolyásolhatja az utat, és vele együtt a jövőt. [Részletek]

Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől. [Részletek]

Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak. [Részletek]

A barátság nem törli el az emberek közötti távolságot, de élettel tölti meg. [Részletek]

A legveszélyesebb ellenségeinkről mi magunk sem tudjuk, hogy azok. Ha békét akarsz, várd felkészülten a háborút. [Részletek]

A te életed története is olyan, mint egy végtelenül hosszú szappanopera, de ha megunod, nem lehet egy kattintással másik csatornára váltani. [Részletek]

A boldogság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák. [Részletek]

Az emlékezés társadalmilag szituált, hely- és helyzetfüggő. [Részletek]

Egy nő mindent megér, csak az árát nem. [Részletek]

Az én véleményem szerint az igazi szent nem teremti meg maga körül a szentség külsőségeit, erényei a hétköznapok erényei. [Részletek]