Szabó Lőrinc idézetek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. [Részletek]

Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, uj gyönyörüségben, milyenek tested csontjai. [Részletek]

Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni ujra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem. [Részletek]

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! [Részletek]

Testem, szegény, a lélek érted mit tehet? Nagyon önző és gőgös úr a lélek, de úgy rádszorúl, hogy fájni sem tud nélküled. [Részletek]

Több és kevesebb vagy magadnál. A kis eltérést: hogy mi voltál: megmérni nem tudod soha, [Részletek]

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserűség. [Részletek]

Úgy szégyellem ma én... De mit tehet szegény a szegényért?! Végigremeg szívemen a sok régi fájdalom s gyűlölet lesz, mire elgondolom: szégyen s gyűlölet a szegényekért s... [Részletek]

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag? Vágd szét a magvat! Mit látsz? Semmit? - Ez a semmi a magban, ez nő meg fává, ez a láthatatlan: ez a lélek, a mindenség csirája, ez a valóság,... [Részletek]

Vagy ahogy a tűzvész jön, amit egy eldobott cigarettavég vagy észrevétlen szikra szít: úgy jön, összevissza, ez a szerelem, úgy gondolok rád, végtelen [Részletek]

Valami lassú, árnyhűs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szívemen. [Részletek]

Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne... [Részletek]

Vesszen, akárhogy kéne, maradjon utált sebem és szenvedésem, legyen másé, bármily gyönyörű, büszke leszek rá, hogy kibírtam: ha megvénül, se tudja meg, hogy valamikor érte sírtam. [Részletek]

Visszhangzottak benned is, kedvesem, teher voltam csak ezer terheden, gyáva, én, kit került a hit, a tett: elpazaroltam édességedet, minden keserű most már, nélküled! [Részletek]