Sztevanovity Dusán idézet

Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni, de a hang, ami hív, de a jel, ami szól, még nem mond semmit, meddig érek, s lesz-e út, hogy visszatérjek. [Részletek]

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet, Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett. Akármilyen nyelven értenek a szentek, Valahogy a végén majdcsak eltemetnek. [Részletek]

Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! [Részletek]

Az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények. [Részletek]

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. [Részletek]

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a... [Részletek]

Egyszerű matematika: az emberek vagy segítenek, vagy hátráltatnak. [Részletek]

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. [Részletek]

Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak... [Részletek]

A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése. [Részletek]

A szerelem a létezés bora. [Részletek]

A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. [Részletek]