Váci Mihály idézet

Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje remeg az ablakon. Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye, pedig örökké csak merít, merít. [Részletek]

Ha elzokognám, hogy mivé lettem, mióta tévelygő vágyam Téged keres, tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet, milyen szerelmek ösvényén vezess! [Részletek]

Emberfeletti próba, míg embertelen kínokból az emberi öröm megterem. [Részletek]

Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! (...) Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit... [Részletek]

Amivel magamhoz kötnélek, csak engem fojt, vág, köt a gúzs. Én fuldoklom, már alig élek, s Te egyre jobban szabadulsz. [Részletek]

Emlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál a szívemhez és magadról megfeledkeztél. [Részletek]

Jónást a cet: - magába zárt a test, ez az esetlen állat, átúszta velem a tiszta óceánokat, itatott velem pocsolyákat; éhei jászlaihoz négylábra alázott - de a sors meredekjén ő emelt... [Részletek]

Könnyebbé válik a megbocsátás, ha nem vállaljuk többé az áldozat szerepét. [Részletek]

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]

Furcsa ez az egész, nem?! Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre. [Részletek]

Az igazság szeretetének biztos jele, ha semmi iránt sem táplálunk nagyobb bizalmat, mint amennyire a bizonyítékok feljogosítanak. [Részletek]

Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]