Váci Mihály idézet

Ki fénybetartja, felkiált: - Ilyen szörnyeteg a szívem, ha szerelem derengi át! - - hát ha gyűlöl - akkor milyen? [Részletek]

Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül, - szárnyak lettünk egymással. [Részletek]

Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! (...) Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit... [Részletek]

Gyűlölöd magad szerfelett, és ezért senkit sem szeretsz. Gyűlölöd magad, e parányt, ki téged napról-napra lát, s nagylelkűsége bánt, hogy mindent ért és megbocsát. [Részletek]

Már összeroskadsz, - végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan... [Részletek]

Legyen áldott a Te neved, melytől most is remeg az éj. Áldott legyen a szégyened, amelybe elrejteztél. [Részletek]

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. [Részletek]

A könyv semmihez sem hasonlítható kulturális tőke. A könyv az, ami ablakot nyit nekünk a világra. (...) Csupán a szemünk mozgatásával megtanulhatunk olyan elméleteket, amelyek alkotóik... [Részletek]

Látott már valaha alkoholistát egy üveg vodka mellett? Amint éppen vívódik. Tudja, ha megkóstolja, addig iszik, amíg rosszul nem lesz, de sehogy sem tud ellenállni a kísértésnek. Végül... [Részletek]

Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket. [Részletek]

Valahol elhagytad az arcomat, s most én se tudom, milyen vagyok. [Részletek]

Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. [Részletek]

A világon minden mozgás külön-külön kimért-józan, együttvéve pedig ellenőrizetlen-részeg attól a közös áramtól, amely összeköti őket. Az emberek fáradoznak, sürgölődnek a... [Részletek]

Az az igazi hős, aki reményt ad a reménytelenségben. [Részletek]