Vas István idézet

Nincs, ami többet érne, mint az életünk, és amit belőle csinálni tudunk és merünk, létünknek ez a nagy értelme és kalandja, és minden egyéb szédült és szédítő halandzsa. [Részletek]

Hogy későn bár, felismerem: Nem veszhet kárba semmi sem, Halál, se bűn, se szerelem, Tévelygés, ész és sejtelem. [Részletek]

Nem nézhetsz énrám, messze vagy, De szemedtől vagyok ma bátrabb. Milyen fekete a hajad, És milyen büszke hosszú hátad! [Részletek]

És köszönöm, hogy szent sebed előtt Életem tornya összedőlt, S kiárad bennem boldog szégyenem, S minden szenvedve hordott kételyem S a szenvedélyes értelem Érvénytelen, érvénytelen. [Részletek]

Köszönöm, amit látok: a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan; mindennek jelentése van. [Részletek]

Gőgös napóleoni módra Nézünk kétlábú milliókra, Melyek csak eszközök nekünk, S az érzőkön nevetünk. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Bárkinek kezdünk el vájkálni a múltjában, találunk valamit. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Ha el akarunk érni valamit az életben (...), akkor igyekeznünk kell legyőzni a félelmeinket és kétségeinket, és készen kell állni mindent alávetni azoknak az embereknek, illetve azoknak a... [Részletek]