Vörösmarty Mihály idézet

Mit mondjak, mit ne mondjak? Mind hasztalan! Te mégy s egy örömünknek Már vége van. [Részletek]

Pénz kell-e? izzadj; járj utána, s lesz. [Részletek]

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. [Részletek]

S alszik a gond, mint a gyermek, Mely sirásban fáradott meg, Föl nem ébred, meg nem hallja, Hogy vendég jön, és megyen! [Részletek]

És mégis - mégis fáradozni kell. [Részletek]

Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában Te vigyázol reám. Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, S hogy megosztod az életed velem. [Részletek]

Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. [Részletek]

A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez hasonlítva. [Részletek]

Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong. [Részletek]

Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben... [Részletek]

Az életben, ha sikert akarunk elérni, mindent jó előre ki kell számítani. [Részletek]

Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanuljuk meg, nem tanultunk soha semmit. [Részletek]

A sors mostoha, nem adhatjuk fel soha, minden, mi bennünk él, maga a csoda. [Részletek]

Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja. [Részletek]