Carlos Ruiz Zafón idézet

A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz. [Részletek]

Miért van az, hogy minél kevesebb a mondanivalónk, annál cifrábban és körmönfontabban adjuk elő? (...) A világot áltatjuk ezzel, vagy saját magunkat? [Részletek]

A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat,... [Részletek]

Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete. [Részletek]

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. [Részletek]

Nem bízom azokban, akik azt hiszik, sok barátjuk van. Csak azért hiszik, mert nem ismerik az embereket. [Részletek]

Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat. [Részletek]

Ha a sors fonalai összekuszálódnak, már nem lehet kibogozni őket. [Részletek]

Nézek az égen át begyulladt szemekkel. Reszket a félhomály, hát szeress vagy eressz el. [Részletek]

Gyanítom, sejtem már, mi az igazság, ám élni, élni mindez nem segít - de megtanít, hogy megadón fogadjam a jó halál közelgő lépteit. [Részletek]

Vannak esték, mikor a józanok is álmodoznak, mintha szárnyuk nőne. [Részletek]

Sok ember csak arra vár, hogy Martin Luther King vagy Mahatma Gandhi visszajöjjön. De ők már eltávoztak. Csak mi vagyunk. Rajtunk múlik. Rajtad múlik. [Részletek]

Hamarabb szeretjük meg, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint mi szeretnénk. [Részletek]

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az! [Részletek]