Edda Művek idézetek

Ha nagy leszek, aranyásó leszek. Nem kell, hogy kinevess. Meg fogom tanulni az értékes közül Kimosni a szemetet. [Részletek]

Hol van már a szép világ? Számodra messze már, De néha még a magasba vágysz, Mint hulló kő zuhansz tovább. [Részletek]

Keresem, hol a baj, Pedig egyszerű, Valami elmúlt, eltűnt, S ettől lett keserű. [Részletek]

Kétségek közt, még bírom, még fáj, Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már. [Részletek]

Lábtörlő alatt lapul a kulcs, Rajta állunk koszos cipővel. Otthonról hozott tulajdonság, Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen. [Részletek]

Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. [Részletek]

Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány. [Részletek]

Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Ő szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. [Részletek]

Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér? Mi csak addig élünk, míg a rockzene él. Ennyi az életünk, vagy lehetne több? Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk. [Részletek]

Lelkembe égettem fény-mosolyod, Az emlékeim nem vehetik el. A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm, Az enyém, csak az enyém. [Részletek]

Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él! [Részletek]

Ment a hűtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserű könnye arcát mossa. [Részletek]

Minden szavad Megérint, megéget, Bezár szívembe téged. [Részletek]

Mindent elértél, ha ember maradsz. [Részletek]