Friedrich Schiller idézet

A szív csöndes szentélyébe fuss hát A világból, mely forrong vadul. [Részletek]

Készülve életed nagy frigyére, Nézd meg, szív szívvel összefér-e? A kéj rövid, hosszú a bú. [Részletek]

Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik. [Részletek]

Kifogytam az emberi eszközökből, ördögiekhez kell folyamodnom. [Részletek]

A természet csak homlokába tett Látó szemet, hátát, a védtelent, Csupán a jámbor hűség védi meg. [Részletek]

A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst. [Részletek]

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak. [Részletek]

Boldog, ki serlegét fenékig Nem hajtja fel élet-torán, Otthagyja ünnepét korán, Regényét nem forgatja végig, S megválik tőle könnyedén, Mint Anyegintól válok én. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. Ki lehet nyújtani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Napi ezerkétszáz tapasztalatom van arról, hogy az emberiség körülbelül eljutott a falig. Világtendencia a kultúrában, hogy kezd felébredni a civilizációból, annak önhittségéből,... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön.... [Részletek]