Juhász Gyula idézetek

A vágyak bágyadt hegedűjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblű hegedűn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserűn. [Részletek]

Ábrándjaid eljátssza újra multad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi arc és feléd mosolyog. [Részletek]

Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar. [Részletek]

Akik az igazság sírjára köveket hengerítenek, azok nem hisznek Magyarország föltámadásában. Mert Magyarország igazsága csak az igazság Magyarországa lehet. [Részletek]

Amire vártam hosszú éveken: Találkoztál velem. [Részletek]

Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! [Részletek]

Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! [Részletek]

Az élet mozgószínházában ülve, A hallgatag sötétben nézem én A karmester botját, hogy leng az űrben, Míg pendül a vad álomköltemény. [Részletek]

Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem. [Részletek]

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb... [Részletek]

Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei. [Részletek]

Az optimisták bekötött szemű pesszimisták. [Részletek]

Bár gyötör az élet és félem a halált: Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen, Antik pogány öröm mosolyog csendesen. [Részletek]

Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? [Részletek]