Käbi Laretei idézet

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól. [Részletek]

Hűnek lenni egyszerűen lehetetlen, ha ez alatt a folyamatos közelséget, melegséget és néma összetartozást értjük. Minden emberben sok egyéni vonás van, és ami egyéni és oszthatatlan,... [Részletek]

Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van. [Részletek]

A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is. [Részletek]

A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől. [Részletek]

Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra... [Részletek]

Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet. [Részletek]

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy? [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]