Pálnagy László idézetek

Hiányűr ölel, vakká válok... Semmisúlyt feszít körém egy Látnok. Könnycsepp-tengerben fürdőző bánat boldogságfaló cápákat láttat! Nem látom tőlem bennem az énem. [Részletek]

Lépő talpam tűbe téved, időfonál éled bennem. Lépteim nyomán múltat hímez a jövőm. [Részletek]

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú... Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan nekem ront, s letarol. Könnyű a dolga. Hagyom magam. Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt. Fekete... [Részletek]

Megkopott delfin vagyok sivatag közepén, minden kincsem cseppnyi sós víz - az utolsó könnyem -, mit érted hullajtok, hamvadó életem... [Részletek]

Mindig vagyok, s újból belém halok. Órák monoton ostora, lecsap mostoha sorsomra. Atommagjaim körül - keringő tükörkép örül. Aztán az egyikük - megunva engem - eltűnik örökre.... [Részletek]

Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben... Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem! [Részletek]

Mint megannyi szirom, hull a sok pehely, A világ koldulón ásít, míg telik a kehely. Hó-csókkal, hó-bókkal jégálmot kívánón! Hó-csókkal, hó-bókkal jégvágyat imádón! S már... [Részletek]

Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam,... [Részletek]

Múltad megkísért. [Részletek]

Ölelj, ölelj még! Karjaid számomra a Világmindenség határát jelentik. [Részletek]

S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. ... [Részletek]

Sírj, csak sírj, hogy zokogás zuhatag mossa ma tisztára a lélek foltos fodrait. [Részletek]

Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. [Részletek]

Szeretsz és élsz, emberként félsz. Hallasz és látsz, emberként vágysz. [Részletek]