Pálnagy László idézetek

Szőnyeggé szövöm idegszálaim. Nyugalom-sziklát ráhelyezek. Varázsigét suttog hús-szám... Repülj, repülj... Szőnyeg, hozzám! [Részletek]

Tegnap, ma, holnap. Időtrió. Vállalni őket? Acéldió. Foggal-körömmel zúzom a Mát! Keserű bele... penészt von rám. Vágyom. A holnap ködfátyolát... Feledés-szakadékba taszítom... [Részletek]

Vasmarok szakít. Rózsát, egy párat. Szívembe tövist szúr. Ezret vagy százat. Fájdalmat tálal szerelem szakácsa, ezredév távlatból múlik a hatása. (...) Vakítson végleg a feledés... [Részletek]

Víz és por. Csókolóznak egy pocsolya tetején. Ölelkeznek, sárrá koldulva végzetük... Arcukat egymás sarával kenik. Álarcot akar hazug világuk. [Részletek]