Reviczky Gyula idézetek

Ember! önző vágy vezérel. Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szived: Nincs e... [Részletek]

És így lesz ez, tudom, hogy így lesz! Ember vagyok: nem változom. Epedni mindig: sorsom ím ez, S tünődni elszállt álmokon. [Részletek]

Feledj el és szeress akárkit; Vádolni nem foglak soha. Csak megsiratlak, eltemetlek, De soha, soha sem feledlek! ... Neved lesz ajkam végső sóhaja. [Részletek]

Férfi vagyok én s te mindig asszony. Te enyém vagy, én tied vagyok, S ha te meghalsz, én is meghalok. [Részletek]

Ha valaha találkozunk még, Fordulj el és ne nézz reám. Közönyt erőszakolni fájóbb A gyűlöletnél is talán. [Részletek]

Ha visszanézek most a múltra, Álomnak tetszik az egész. Hisz` ily bolondot nem művelhet Soha a józan emberész. És mégis, sokszor úgy óhajtom: Legyen ily álom életem. Kacagjon rajta... [Részletek]

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat, A töprengést a végokok felett A kárhozottak bélyegzett fajának, Kik születnek, hogy sírva éljenek. [Részletek]

Hozzád simulva, tűzhányó öledbe Kábuljak el a mámorok hevétül S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe A gyönyöröknek végső gyönyöréül. [Részletek]

Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni. [Részletek]

Jó sorsom a fényt és az árnyat Bölcsen felosztá, rendezé. Nem ölt meg bennem semmi vágyat, Örömem` unttá nem tevé. [Részletek]

Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem? Most már tudom, nem élhetek veled, S tudom, hogy nélküled sem élhetek! [Részletek]

Mely az időt tuléli, halhatatlan; Él az ecsetben, hangban és a dalban. Halandó ember csak a föld pora; De a müvészet meg nem hal soha! [Részletek]

Ne is találkozzunk mi többé! Ne is emlékezzünk a multra. Szivem sokáig fájt, de végre A lemondást is megtanulta. [Részletek]

Ó, szánj meg engem, ó, ne csábíts! Ne fájjon emléked nekem. Te boldog vagy, feledni tudsz csak, Én meg folyvást emlékezem. A lemondás is fáj, nagyon fáj, Emmám; de százszor... [Részletek]