Reviczky Gyula idézetek

A nő szelid, csöndes magányban Családi érzelmeknek él. Merengve jár, fák közt, az árnyban; Szép arcza így marad fehér. [Részletek]

A sors megáldhat, meggyötörhet; Emelhet hír, vagy bukhatunk: A kedves arca sose hágy el; Őt áldja hűlő ajakunk. [Részletek]

Ah, vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amig él. Leczkéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél. [Részletek]

Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?Diák marad az ember, amig él.Leczkéjét a sirig tanulja,Nehezebbet folyvást a réginél. [Részletek]

Ajkad mosolygása kárt csinált eszembe`; Nem tudom, ki vagy, csak azt tudom: szeretlek! [Részletek]

Akit szerettünk, nem feledjük, Bármit beszéljen ajakunk. Megrezzenünk, ha szóba hozzák, Őt áldjuk, hogyha meghalunk. [Részletek]

Áldott, ki a könnyet letörli S megért egy szerető szivet. [Részletek]

Beh jó, hogy meggyilkolt szivemről Másoknak nem beszélek. Beh jó, hogy oly nyugodt vagyok s jót Embertől nem remélek. [Részletek]

Boldog vagyok, jó istenek, ha boldog Ki nem akar cserélni senkivel; S az is leszek, mig napjaim letelnek. [Részletek]

Csak nélkülözz: az élet így tanít. Hiányzani fog mindig valamid. Hogy meg ne szoknád, nincsen oly gyönyör; De puszta híja sírodig gyötör. [Részletek]

Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök... [Részletek]

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom. Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem. Hadd égjen a pogány, ki a halálon Tul sem hisz másban, csak a szerelemben. [Részletek]

Egy bűn van, tudd meg: lent maradni, Szegényen, ismeretlenül. Erény is egy: folyvást haladni S nem állni meg csak legfelül. [Részletek]

Első szerelmem idejében, Mikor láttam, hogy szíved értem Megszünt dobogni, kérkedém: Majd lennél egykor még enyém! [Részletek]