Reviczky Gyula idézetek

Óh, ne mulasszad el szeretni, Amíg van, kedves embered: Mert elmúlik az élet, és a Sírban szeretni nem lehet. [Részletek]

Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szivek megnyilnak. [Részletek]

S tudom, bár elváltunk örökre, És hozzád többé nincs jogom: Ki nem szakítalak szívemből, S emléked` áldom és nem átkozom. [Részletek]

Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim... [Részletek]

Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repűl át néha szívemen, S szelíden,... [Részletek]

Szánásnak megvetés a rokona. [Részletek]

Szeretem a magányt, a csendet, Ha odahúz édes titok. Ott szövök álmot, ott merengek, Megenyhülőn csak ott sirok. [Részletek]

Szeretlek önzésből, kimondom; mert a midőn szemedbe nézek: egyszerre tűrhetőbb a sorsom s én kezdlek vigasztalni téged! [Részletek]

Tanulj meg élni! A jót ne keressed Rideg könyvekben, elszáradt szívekben. Használd ki a mosolygó, röpke percet. Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben. [Részletek]

Tengődve élek a rideg valóban, Mióta lelkemet nem áltatom. Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam; De hogy már többé nem csalódhatom! [Részletek]

Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása. Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat. [Részletek]

Változandó minden idelenn, Csak a mi szerelmünk végtelen. [Részletek]

Vannak jó lelkek még a földön; De elrejtőznek a világ elül. A csacska hír hallgat felőlük, Élnek s meghalnak, ismeretlenül. [Részletek]