Simonyi Imre idézetek

Nem vettétek még észre hogy minden örömötök két bánat közé ékelődik? Ezért tűnik nékem mindig úgy minden mosolyotok kezdete mintha éppen akkor hagytátok volna abba a sírást... [Részletek]

Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök. [Részletek]

Örökké várlak, és mégis minden érkezésed rajtaütés. [Részletek]

S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. [Részletek]

Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet. [Részletek]

Tudod egy napon majd mindent megbocsát az ember. (Csak épp semmit el nem felejt.) [Részletek]

Valamiképp olybá tűnsz ma már ahogy a valótlan is van (a maga módján) ahogy a hazugság olykor még hihető is - csak éppen nem igaz. [Részletek]