Vajda János idézetek

Nincs ok a teremtő észben, Égen, földön hatalom, Oly erős, mint amit érzek miattad, a fájdalom. [Részletek]

Oh hogyha égi, földi itten Mi kavarog, mind csalfa, gaz; Színlés, csalás, hazugság minden, Csak lenne bár ez egy igaz! [Részletek]

Ölelj meg, csókolj meg, S élek beléd halva - Örökké ölelve, Örökké csókolva! [Részletek]

Öröklét, elmulás, istenség Rejtélyeit mind ismerem. Mind, mind együtt van, semmi kétség. Egyetlen szóban: szerelem. [Részletek]

S én elhagyni mégse tudlak! Hozzád járok és rád nézek Szótalan és iszonyún, mint Gyilkosára a kísértet... [Részletek]

S valami fáj mindkettőnknek, Neked a bűn, nekem a vád. Pásztoróra kéje helyett Szellemóra!... isten hozzád! [Részletek]

Sajgó szegény szív! ím hogy cserbehagy Erőködő, vergődő emberagy! A végtelen világ, az egyetem Hallgat közömbösen, részvéttelen. [Részletek]

Szerelem, szerelem... Édes ölő méreg; Mulandó istenség, Halhatatlan féreg... [Részletek]

Szeretlek én téged nézni. Oly szép lánggal ég szemed; Eloszlatja búmat, mint a Nap a sötét felleget... [Részletek]

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy; Bűvös-bájos fátyol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell. [Részletek]

Szeretlek, mert oly szép szemed van, Hogy nappal van, hol az ragyog; Még a lelkemben sincsen éjjel, Pedig én oly sötét vagyok! [Részletek]

Szomoru csillag, életátkom képe, Sugár ecset, mely festi végzetem, Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen!... [Részletek]

Távol orkán már hörögne; Iszonyú nagyot csattanva Az égbolt ketté hasadna, S hullana a kénkőzápor... Ah pokolkín-képes mámor! És én ezt mind, mind átérzem, Valahányszor rád... [Részletek]

Teljesen ártatlan nincs a földön semmi, A vízzel is lehet jót vagy rosszat tenni. [Részletek]