Vajda János idézetek

Hát bizony csak fordíts hátat, Hisz ő sem törődik véled; Ha lát, megvet, és ha dicsér, Akkor épen megcsal téged. [Részletek]

Hátha minden e világon, Földi életem, halálom Csak mese, csalódás, álom?... [Részletek]

Hogy van teremtmény, átkozott Ég s földtül, egyedül; Kit Isten, ember elhagyott S hozzátok menekül - [Részletek]

Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis... isten hozzád! [Részletek]

Ledér pillangó a betelt vágy; Hálátlan és hamar feled. Sokszor tovább emlékezik rád, Ki hőn sovárgva egyszer meglát, S aztán - nem is szólhat veled. [Részletek]

Minden szépség annyit ér csak, Mire becsüli magát, Ne add magad egy virágért, S többet érsz, mint egy világ. [Részletek]

Mit lelkem eddig félve sejtett, Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt. [Részletek]

Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál nem hasznotok. [Részletek]

Nem birok már a szivemmel, Úgy teli van szerelemmel. Ha valahol ki nem öntöm, Maradásom nincs e földön. [Részletek]

Nem cselszövény szerezte e hazát, E hazáért nem csalni - tenni kell! [Részletek]

Nem szeretlek... miért hazudnám, Hitegetném magamat? Ohajtlak, de nem szeretlek; És a szívem majd megszakad. [Részletek]

Nem vész el innen semmi, semmi, Csak ami nem bírt megszületni. [Részletek]

Nem voltál - és nem lehetsz már Soha enyim, jól tudom; Oh tudás, megátkozott fa! Elveszett paradicsom!... [Részletek]

Nincs is édesb lelki élvezet, Mint megfigyelni a természetet, Tanulni tőle filozófiát: Mienk, mig elfeledjük, a világ! [Részletek]