Charlotte Brontë idézetek

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe. [Részletek]

Látom, hogy felebarátaim nagy tömege nincs jobb körülmények között. Látom, hogy sok-sok férfi és még több nő járja élete útját lemondás és nélkülözés közepette. Nem tudom,... [Részletek]

Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg. [Részletek]

Magához hasonló nővel soha nem találkoztam, Jane. Maga a kedvemet keresi, mégis uralkodik rajtam: amikor úgy látszik, szelíden meghajlik akaratom előtt, tulajdonképpen fölém kerekedik.... [Részletek]

Már észrevettem, monsieur, hogy azok, akik csak szórakoznak együtt, soha nem szeretik, vagy nem becsülik egymást úgy, mint akik együtt dolgoznak, vagy talán szenvednek is. [Részletek]

Miért roskadnánk magunkba fájdalmunkban, mikor az élet úgyis oly rövid, a halál pedig feltétlenül a boldogság kapuja, s a dicsőségé? [Részletek]

Mikor láttam, hogy szerelmemet egy gavallér kíséri haza, sziszegést véltem hallani, s a Hold sütötte balkon egyik zugából előtekergett a féltékenység zöld kígyója, bekúszott a... [Részletek]

Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet! [Részletek]

Milyen jó lenne, ha most nagyobb fájdalom nélkül meg lehetne halni. [Részletek]

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam. [Részletek]

Minden szív sok kincset tárol, Csendesen hét pecsét alatt; Van benne hit, remény s álom; ha nem titok, nem varázsolat. [Részletek]

Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb. [Részletek]

Minél érdesebb a cipő talpa, annál határozottabb a lépés a csúszós úton. [Részletek]

Nagyon jól tudom, hogy az emberi természet mindenütt emberi természet marad, cseréptető alatt is, zsindely alatt is, és minden emberben, amíg csak lélegzik, kisebb vagy nagyobb arányban... [Részletek]