Johann Wolfgang von Goethe idézetek

A kín meg a röpke kéj, Siker, kudarc, veszély Felváltja egymást sebtiben. [Részletek]

A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt. [Részletek]

A legnagyobb vágyam tudod, mi? Tulajdon árnyam átugorni. [Részletek]

A legrosszabb, ami az emberrel történhet, ha rosszat gondol önmagáról. [Részletek]

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. [Részletek]

A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál. [Részletek]

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör, Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör. [Részletek]

A matematikusok olyanok, mint a franciák: bármit mondasz nekik, nyomban lefordítják a saját nyelvükre, és voilá! az már teljesen más. [Részletek]

A messzeséggel is úgy vagyunk, mint a jövővel: képzeletünk előtt valamilyen nagy, derengő, kerek teljesség, belemosódik az érzésünk, ahogy a látásunk is elmosódik, és jaj, nagyon jó... [Részletek]

A művészet a kimondhatatlan tolmácsa. [Részletek]

A rendkívüli dolgok nem a rendes, hétköznapi úton történnek meg. [Részletek]

A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári... [Részletek]

A Szép magasztosabb, mint a Jó; a szép magában foglalja a jót. [Részletek]

A szerelem egy nemes párt földi üdvben egyesít, ám fölséges égi nektárt csak hármasban ad nekik. [Részletek]