Johann Wolfgang von Goethe idézetek

Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt feltalálni és megbecsülni tudja a jót. [Részletek]

Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit. [Részletek]

Az ördögöt alábecsülni, ezzel van nékem vitám, hisz az, akit mindenki gyűlöl, valaki tán! [Részletek]

Az összes ismeretet, amit birtoklok, mindenki más képes megszerezni, de a szívem kizárólag az enyém. [Részletek]

Az rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát, holott nem az. [Részletek]

Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés. [Részletek]

Azóta végezheti dolgát nap, hold és mind a csillag, én nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka, és az egész világ elsüllyedt számomra. [Részletek]

Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem. [Részletek]

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik. [Részletek]

Bizonyos szellemeknek meg kell hagyni idiotizmusaikat. [Részletek]

Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt. A szabályok javára sok mindent nem lehet mondani, körülbelül azt, amit a polgári társadalom dicséretére mondhat az... [Részletek]

Csak bátran fel! Te adj útmutatást, vesd el a képzelet minden koloncát, működjék szenvedély, érzés, tudás s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság! [Részletek]

Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát. [Részletek]

De én csak én vagyok, Vedd, amit adhatok! És ha tán kevesled, Fess magadnak te szebbet. Mert én csak én vagyok, Vedd, amit adhatok. [Részletek]