Juhász Gyula idézetek

Múló világ felett Örök csillagok élnek, Hiába hullanak Hervadt lombok, remények, Mindig akar, szeret, dalol az élet! [Részletek]

Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep. [Részletek]

Nagy öröme vagy maLángoló szívünknekS neved áldott napjaÚj diadalünnep. [Részletek]

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. [Részletek]

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. [Részletek]

Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat. [Részletek]

Nemes ősöknek méltó sarja voltál, Nemes volt lelked: jóság, szeretet, Nem kard kellett neked, de tiszta oltár, Hol áldozatul hoztad szívedet. És ez a nagy szív tele égi tűzzel.... [Részletek]

Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék. [Részletek]

Nincs híd, amely a múltba elvezessen Hozzád, halott szerelmem! [Részletek]

Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság. [Részletek]

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből, Ura seregeknek, atyja igazaknak, Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak. [Részletek]

Ó, én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon, Csak megnézném, hogy kék-e még az ég. [Részletek]

Olvashatod Platónt és Arisztotelészt, Szent Ágostont és Tamást, Descartes-ot és Spinozát, Kantot és Schopenhauert, a világ lényegét és az élet értelmét mégis inkább érezteti veled... [Részletek]

Próbáltam néha-néha a halált, De gyáva szívem mindig visszafájt, Hiába siralomvölgy ez a tájék, Úgy érzem néha, hogy valaki vár még. [Részletek]