Kántor János Kurszán idézet

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [Részletek]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [Részletek]

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy? [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]