Kántor János Kurszán idézet

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két... [Részletek]

Csak kevesen vagyunk azok, aminek látszunk. [Részletek]

Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig... [Részletek]

Valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés. [Részletek]

Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az. [Részletek]

Csak azok lehetnek igazán erényesek, akik már megízlelték a bűnt, ahogy csak azokból lettek igazán szentek, szent Ágostonok, Mária Magdolnák, mindenfélék, akik előbb nyakig... [Részletek]

Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében. [Részletek]