Kántor János Kurszán idézet

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

Sem a múlt, sem a jelen, sem pedig a jövendőbeli idő nem önmagában lévő... a valóság az ember agyában van. [Részletek]

Két jégkocka voltunk, de a napsütésben elolvadtunk, és most egy és ugyanaz a víztócsa vagyunk. [Részletek]

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem! [Részletek]

A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja. [Részletek]

Testvérem voltál. Láttad a vesztem is. Meztelen arcom. Mint én. Elmúlni most már, vagy elveszni - nem hagyom. Semmilyen kincsért, soha, semmilyen oldalon. Se a felhőkön innen, sem túl. [Részletek]

Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és... [Részletek]

A szerelemben - éppúgy, mint bármi másban - a legjobb a jó ellensége, és a tökéletesség keresése pusztító. [Részletek]