Kántor János Kurszán idézet

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [Részletek]

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig... [Részletek]

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt. [Részletek]

Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy látjátok, velem is ezt csináltátok, ezt tettétek. [Részletek]

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg aztán mit számít, hogyan esnek meg a dolgok, attól a perctől fogva, hogy megestek? [Részletek]

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben. [Részletek]

A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be,... [Részletek]

Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek... [Részletek]