Kántor János Kurszán idézet

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [Részletek]

Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett... [Részletek]

Tanácsokat adni sokkal könnyebb, mint elfogadni őket. [Részletek]

A döntést egyedül kell meghoznod. Mégis gondolj azokra, akik némán a vállad mögött állnak. [Részletek]

Tudd, hogy a tanítás vezet az igazi tanuláshoz. [Részletek]

Mikor csókolt meg engem Anya? Nem emlékezett rá, hogy valaha is megcsókolta volna. Talán az volt a csók, hogy beszappanozta a hátát, és azt mondta: "tartsd a fejed", és szappanhabból... [Részletek]

A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít. [Részletek]

- Nem csináltam semmit! - A nők mindig ezt mondják. [Részletek]