Kányádi Sándor idézet

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. [Részletek]

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Rigófüttynek volna jó, Lenni bár egy hangnak, Jönni-menni volna jó, Akárcsak a harmat. [Részletek]

Minden szülő azt hiszi, hogy amit csinál, azzal jót tesz a gyerekeinek. És hogy ő jobban tudja, mi a jó nekik. [Részletek]

Mihelyt nem értünk valamit, mindjárt az ördögre hivatkozunk, kicsit megijesztjük magunkat, s már nem is kell tovább gondolkozni. [Részletek]

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak? [Részletek]

A rokonszenves vagy ellenszenves, pompás vagy szegényes lakások éppoly vonzók, vendégmarasztalók vagy taszítók lehetnek, mint lakóik. Megpezsdítik vagy ellankasztják a szívet,... [Részletek]

A gyermekben nincs harag, féltékenység, neheztelés, irigység vagy gyűlölet. Az újszülött lélek makulátlan. Csak később ismerjük meg a lelket megkeserítő haragot, csalódottságot,... [Részletek]

A nevetés, olykor keserű nevetés védi meg attól, hogy ne hagyjon nyomot rajta a mocsok és őrület. [Részletek]

Tiéd, amit jövőm kigondol, az üdvösségem is, fogadd; de ne kérdezz soha a multról; lelkem kínja enyém marad! [Részletek]