Madách Imre idézetek

Dacolhatok még, Isten, véled is. Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. [Részletek]

E békés, boldog diákesztendőelmúlt, vissza sose jő.Mint egy álom, úgy suhant tova,Diákok többé nem leszünk soha. [Részletek]

E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. [Részletek]

Elismerem én is, hogy a költő születik. Igen, mint a hadvezér, a politikus, a zenész, szóval minden, ki egyre vagy másra hivatva van. Kire géniusza nem mosolyog, az semmi stúdium után sem... [Részletek]

Előre csak önhitten útadon, Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von. [Részletek]

Elválnék tőled, szívemet kitépném, Ha fájna is, tán nyúgodtabb lehetnék, S te is nélkűlem boldogabb lehetnél; De ott van újra a már meglevő rend: Az a tekintély - egyházunk szava; S... [Részletek]

Emelkedett szempontunkból, hiába, Először a báj vész el, azután A nagyság és erő, míg nem marad Számunkra más, mint a rideg matézis. [Részletek]

...és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül? [Részletek]

És végre a tudósnak is Könyvéből vajh mi haszna? Ha tudja is, mért van tavasz, De azt mégsem csinálja. [Részletek]

Ez régi dalja a szerelmeseknek: Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel A szenvedélyt, előtte senki még Szeretni nem bírt, és ez így megyen Nehány évezred óta szüntelen. [Részletek]

Ez szőnyeget von a mélység fölé S biztatva mondja: száz merész beléhullt, Te léssz a boldog, aki átugorja. [Részletek]

Győztél felettem, mert az végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, de új erővel felkeljek megint. [Részletek]

Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek. [Részletek]

Hát nem tudod, hogy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan? [Részletek]