Madách Imre idézetek

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet. [Részletek]

Karod erős - szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív. [Részletek]

Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület. [Részletek]

Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad, Mit medve ellen vinni hősiség, Bolond. [Részletek]

Kurjongatva, ostorpattogás közt Megy nyomában a nász, faluhosszan, Büszkébb még a felkendőzött ló is, A szekéren hogy szép menyasszony van. [Részletek]

Küzdés az élet, nyugvás a halál. [Részletek]

Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet. [Részletek]

...mi az élet költészet nélkül: csontváz, melynek bíbor ajkai, igéző keble lerohadtak, melynek csontüregében a kajánság kígyója lappang. [Részletek]

Mi vagyok én, azt csak magam tudom, Mi voltam, azt ne tudná senki bár. Mivé leszek - majd látja a világ. [Részletek]

Midőn a lányka csak menyasszony, Még csupa menny az egész asszony, Későbben amint lesz menyecske, Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske, Míg végkép el nem fogy a menny lassan S csak az... [Részletek]

Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté. [Részletek]

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt. [Részletek]

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál. [Részletek]

Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre! [Részletek]