Vörösmarty Mihály idézetek

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. [Részletek]

Kivánod ami nincs, S nem kapható, S mid van, kezed között Olvad mint hó. [Részletek]

Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk Újnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat, Nem is egyet,... [Részletek]

Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod élén S egy csókom haragod fellegit elzavará. [Részletek]

Legszentebb vallás a haza s emberiség. [Részletek]

Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. [Részletek]

Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. [Részletek]

Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. [Részletek]

Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. [Részletek]

Mi tilt jobbakká válnotok? Ha eddig pazaroltatok, S idő, ész, pénz elszóratott Megvenni a gyalázatot: Elég az ok Javulnotok. [Részletek]

Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. [Részletek]

Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. [Részletek]

Mit mondjak, mit ne mondjak? Mind hasztalan! Te mégy s egy örömünknek Már vége van. [Részletek]

Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. [Részletek]