Vörösmarty Mihály idézetek
S úgy van; de ott a tenger, halj bele, Ha már meguntad látni a napot, Vagy élj, s mozogj, hogy életet ne únj. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában Te vigyázol reám. Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, S hogy megosztod az életed velem. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzerelem oltárán Még a fájdalom S köny, minőt nem adhat Többé hatalom; Egy kicsin köny, ah de tenger, Melyben a szív - s életinger Mélyen sűlyed el. A köny elhullt s érzeketlen,... [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzeresd hazádat s ne mondd: A néma szeretet Szűz, mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett. Tégy érte mindent: éltedet, Ha kell, csekélybe vedd; De a hazáz könnyelmüen Kockára... [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzeretve tísztelt jó mamám Kivánatom neved napján Ez, hozzád és üdvözletem: Hogy tégedet a Jó Isten Számos évekig éltessen, Minden javával szeressen. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzeretve tísztelt jó mamámKivánatom neved napjánEz, hozzád és üdvözletem:Hogy tégedet a Jó IstenSzámos évekig éltessen,Minden javával szeressen. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzívemet hagyom hidúl; Lásd, hogyan mégy rajta át, Mert alatta tenger a bú, S a sohajtás fergeteg. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád. [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzörnyüség, most mondja bárki, Hogy leánynak lenni könnyü! Útját úgy eltérdelik, Hogy nem képes elszaladni. Mint lehullott férges alma Láb előtt hever körűle A sok csalfa férfi... [Részletek]
- Vörösmarty MihálySzunnyadj szerelmem, még nincs hajnalod. [Részletek]
- Vörösmarty MihályUgy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. [Részletek]
- Vörösmarty MihályUgy áldjon meg isten neved napján,Hogy beérhesd vele minden órán.Legyen élted mint a virágos fa:Remény s öröm virágozzék rajta. [Részletek]
- Vörösmarty MihályVágyaimnak vég határa, Itt vagy, s reszketek belépni. [Részletek]
- Vörösmarty Mihály