Vörösmarty Mihály idézetek

Most tél van, és csend, és hó, és halál. [Részletek]

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán. [Részletek]

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. [Részletek]

Ne szánj meg éltem szűnte után, útas! Ne szánj! nyugalmam felzavaró szavat Ne mondj felettem, kinjaimnak Vélem egyűtt temetése itt lett. [Részletek]

Nem érez, aki érez Szavakkal mondhatót. [Részletek]

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. [Részletek]

Nem hervaszt engem szerelem, De bú és fájdalom; A sírba szállt le jegyesem: Elhúnytát siratom. [Részletek]

Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. [Részletek]

Oly szép szemem ha volna, Mint a tiéd, Szívfoglaló hatalmát Megérzenéd. [Részletek]

Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél. [Részletek]

Pénz kell-e? izzadj; járj utána, s lesz. [Részletek]

S a lélek! - ami gondol, és akar, Ohajt, és képzel, búsong, és örűl; Ez a világok alkotója bennem, S rontója annak, amit alkotott; A lélek! ami emberré teszen, Azt mondom annak, s még... [Részletek]

S alszik a gond, mint a gyermek, Mely sirásban fáradott meg, Föl nem ébred, meg nem hallja, Hogy vendég jön, és megyen! [Részletek]

S ez minden, amiért az ember él? Setét, üres, határtalan kebel, Oh, a te magányod rémítő lehet! S így útazóim útra nem vezetnek. Egyik mint bálványt, hitvány port ölel, A másik... [Részletek]