Keszei István idézetek

Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra, szárítkozni kiülsz az örök napra. Leszárad rólad múló földi voltod. Boldogságod száj nélkül is a sirályoknak elsikoltod. [Részletek]

Ha örök tél jön, csókod ízlelem, s gyümölcs-illattal telik meg szívem. [Részletek]

Ha tüdőd és veséd kiszakad, akkor se add be gyáván derekad! [Részletek]

Ha ujjaidat hittel kulcsolod a tollra, a papír kivirágzik magától is, akár a rét... [Részletek]

Hajszálanként szerettelek, méltóképpen a mindenséghez: mindenestől, Egyetlenem! [Részletek]

Hiányod kristályfényében ülök, kuporgok egyedül. [Részletek]

Hogy visszatérjek hozzád, nincsen rá remény. Megye-székhely! ott székelsz szívem székhelyén. Várfalként véd múló, törékeny életem. [Részletek]

Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd. [Részletek]

Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak... [Részletek]

Isten ír velem Verseket. Hagyom a kezét, Engedem. [Részletek]

Isten sötét torkán cigányútra szaladt a sorsom. [Részletek]

Képzeleted, mindaz, ami beléd van préselődve, felfalja a falánk idő, beleiszik velődbe, aztán eldob; a szél csak üresen kongó konzervdobozba: üresen kongó csontjaidba rúghat röhögve,... [Részletek]

Két külön élet egy mederbe fut testestől-lelkestől, ez a legnagyobb dolog, amit egy szép szerelem adni tud a múló időben. [Részletek]

Kopáran állsz, te vagy a kő, vés-váj, farag, farag az idő, a nappal és a súlyos éj, a szenvedés, a szenvedély. [Részletek]