Keszei István idézetek

Anyád méhébe vissza nem gurulhatsz csak a föld méhébe hullhatsz a vakszerencsénél is síkosabb gödörbe pörögve örökre. [Részletek]

Anyuka! Hatvanadik születésnapod alkalmából fogadd múló lényem legmélyéből feltörő érzéseimet, aggódó, féltő, rajongó szeretetemnek Feléd áradó meleg sugarait. 60 év nagy idő. [Részletek]

Apró, parányi életed hatalmas, óriási: a sírásó minden lendületednek külön fogja megásni [Részletek]

Az alkotás, a teremtés az egyetlen pofoncsapás, amitől egy kicsit megtántorodik a halál. A művészet a viszonylagos, időleges halhatatlanság gyönyörű formája. Csak verseket,... [Részletek]

Az Eiffel-torony tövéből, az Ezer Torony városából, a tornyosodó csodák magasából is visszafutnál. Hanyatt-homlok! Rozoga rokonaidhoz. Rozoga anyádhoz. Az évszázadok tornyosodó... [Részletek]

Az élet úgy szép, ha másokért van. [Részletek]

Az esztelen szeretet még a hangyát is felnagyítja! [Részletek]

Az idő ablakára fagytam, mint a kristály, Szilárdan tündököl lábam, kezem, De így is szédül minden porcikám: A Folyam sodrára emlékezem. [Részletek]

Az irodalmat én egy nagy betegségnek tartom. Nagy kín és szenvedés úgy élni, hogy a hasonlatok, látomások egészen behálózzák az életemet. Mint polipok, tapadnak rám a metaforák és a... [Részletek]

Bárcsak kavics lehetnék, egyszerű, tenger-csiszolta-vájta ősi mű, olyan, akit a sodró Eredet boldog, lázas örvénye felvetett, [Részletek]

Bennem nagyon lassan hűlnek ki a dolgok... Ez boldogságom és megvertségem titka. Emlékeim örökkön izzó kemencéjébe mindig be lehet dobni egy remény élesztőjétől megkelt kenyeret, hogy... [Részletek]

Csak a vérrel írt vers nem veszendő, csak a velőmbe hasító szavak élnek tovább; a többi a jövendő mélyén elhal, árnyékuk sem marad. [Részletek]

Csak egyszer él az ember! Úgy érzem, amit tettünk, meg kellett tennünk! Húszéves korban az ember még inkább a belső sugallatokra és a lélek szavára hallgat. Még akkor is, ha tetteink... [Részletek]

Csodálkozom, tehát vagyok. [Részletek]