Keszei István idézetek

A Semmiből Isten felé tartok a föld porában. Micsoda szédítő, vad út örvényén jár a lábam! [Részletek]

A szenvedés jobbá gyaluljon, többé lenni: a vágy űz, nem hagy. Üljön körül a mindenség is, könyököljön reám egy csillag. [Részletek]

A szerelem két lélek találkozása, két lélek közös, sírig tartó vállalkozása a halál ellen. [Részletek]

A szőnyegben, mint hang a húrban, csak alszik lépteid üteme, lábad minden nyoma léptem nyomában zúg, mint a felébredt zene. [Részletek]

A tankok és a szürke dollár, végül mindkettő egyre megy, de próbára tett életemnek maradt a magyar hiszekegy. [Részletek]

A tér-idő keresztfájáról engem is sírba tesznek. Harmadnap, vagy egy éjszaka feltámadok emlékeidben! [Részletek]

A tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben. [Részletek]

A törmelékből is katedrálist! A pozdorjává szétzúzott szavak szilánkjaiból is: a dadogásból valami szépet, ami megmarad. [Részletek]

A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek. [Részletek]

Aki igazán szereti a fát, gyökeréig lelát. [Részletek]

Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte. [Részletek]

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg. [Részletek]

Ami megtörtént, örökre összetört. [Részletek]

Amíg itt járt, minden leheletét, leköpték fénylő, áttetsző szívét (...) Nem köpött vissza! Megadta magát: a hideg síneket ölelte át. [Részletek]