Sírfelirat idézetek

De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak! [Részletek]

Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn. [Részletek]

E hant alatt nyugszik derék Cseke Janó, Kit a karám felett fejbe rúgott a ló. Máskor a karámot magosabbra gyártsák, Hogy senkit ne érjen illen csúf barátság! [Részletek]

Egy élő embert tudj szeretni, s addig hagyd a holtakat. [Részletek]

Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok. [Részletek]

Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet. De azért még változatlanul itt vagyok köztetek. Sőt, még csak most kezdődik minden. [Részletek]

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. [Részletek]

Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. [Részletek]

Eltemette mélyen a lektor. Vigasztalt: - "Feltámadunk egykor!" Örök béke poraira! Deleatur soraira. [Részletek]

Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már Istennél vagyok. [Részletek]

Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot. [Részletek]

Hogy újra légy, csak egy szó kellene, s olyan szó nincs. [Részletek]

Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni... [Részletek]

Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról, S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk. [Részletek]