Keszei István idézetek

Mindentudó bőröm mindent megért: [Részletek]

Mint az aranymosó az aranyat, az Isten kimossa mégis életedből, ami jó. [Részletek]

Mondhatjátok, hogy nem vagyok. Vagyok, csak létem láthatatlan: méllyé vájódtam, mint a völgy, behorpadtam, akár a katlan. [Részletek]

Múló éveim, örömöm zsongó véremmel köszönöm! [Részletek]

Mutogatja magát a mutató, igazi időt nem mutat, a Megmutathatatlan ott él valahol a mutatók alatt. [Részletek]

Ne csak a csomót, ne csak a bogot, bogozd ki a sötét okot, ami összebogozta ezt a pillanatot: az idő szőttesén fejtsd fel a halált! [Részletek]

Ne csak végére tartsd a csattanót egész versed egyetlen csattanás legyen. [Részletek]

Ne felejtsd soha: vér csöpög virradó tudatod fölött. Anyád méhéből hull a vér, földre csöpög a sorsodért. [Részletek]

Ne menetelj a menetelőkkel! Ne állj be semmiféle csoportba! Csak tulajdon vércsoportodhoz tartozzál! (...) A Föld kihunytáig, a csillagok ellobbanásáig, a világok végezetéig. [Részletek]

Néha van, néha nincs, néha árny, néha fény, az Isten is tűnő tünemény... [Részletek]

Nekem szüleim jelentették az egész világot. Csak most tudom, hogy mikor köztük jártam, milyen óriások között éltem. [Részletek]

Nem az él, akin csak áthömpölyög, de aki önmaga is élteti az életet. [Részletek]

Nem azért élek, hogy dolgozzam, hanem azért dolgozom, hogy éljek. [Részletek]

Nem hiszek a plátói szerelemben. De csak a fizikai, testi szerelem is felszínes, csonka megnyilvánulása a párt kereső, kiegészítést kereső férfi vágyának. Lélek és test egyidejű,... [Részletek]